Hővisszanyerős szellőztetőberendezés

A hővisszanyerős szellőztetőrendszer tervezése során a terve­zésben érdekeltek (a tulajdonos, a fel­használó, az épületgépész szakember és az építész) legelső feladatainak egyike az építészeti és a használatból következő peremfeltételek összeállítá­sa és a követelmények meghatáro­zása. Ezek között is különösen fontos a hőszigetelés szín­vonala, a fűtésienergia-­szükséglet meghatározása, a lakás beosztása stb., de az olyan kérdések is, hogy pl. megváltoznak-e a jelenlegi alaprajzok a fel­újítás után. Lehetővé teszi-e a lakás(ok) zónáinak meglévő, ill. kiválasztott el­rendezése a keresztáramú koncepció alkalmazását.

Hővisszanyerős szellőztetőrendszer tervezésekor tartósan meg kell oldani, hogy a bejuttatott friss levegő a beszívás zónájától (pl. a nappalitól és hálószo­báktól) egészen az elszívás zónájáig (fürdőszoba, vécé és konyha) végigára­moljon az épületen. A bejárati területe­ket, pl. a lépcsőházat és a közlekedőt, valamint a nyitott lakóterületeket (étke­ző, játszósarok) átáramlási zónaként használjuk.

1. ábra Hővisszanyerős szellőztetőrendszer 

Különös figyelmet érdemel a hővisszanyerős szellőztetőrendszer hang­szigetelése, hogy a szellőztetőberendezésből és kívülről érkező, valamint a szobák kö­zött terjedő zajokat elfogadható mér­tékűre lehessen csökkenteni. Feltétlenül szükséges, hogy a hővisszanyerős szellőztetőberendezés zaja ne haladja meg a felállítási helyiségben a 35 dB(A), a lakóhelyi­ségekben pedig a 25 dB(A) értéket. Megfelelő hangcsillapító elemek kiválasztásával ezeket a követelmé­nyeket gond nélkül teljesíteni lehet.

A tűzvédelem szempontjából szok­ványos lakóépületeknél (legfeljebb két emeletig) nincs szükség semmilyen különleges intézkedésre a hővisszanyerős szellőztetőrendszer telepítése során. Németország­ban több mint kétemeletes épületek­nél szellőztetési kérelmet kell benyúj­tani, amely a tűzvédelemre is kitér. Lakásszellőztető berendezéseknél kar­bantartást nem igénylő tűzcsappantyúkat kell beiktatni az elválasztófödémekbe és az egyes tűzvédelmi szakaszok közé.

A központi készülék felállítási helyéül régebben a leggyakrabban a padlást, a pincét vagy valamelyik határos mellékhelyiséget (tárolóhelyi­séget) választották ki. Alapvetően az a kívánatos, hogy a hővisszanyerős szellőztetőberendezés a fűtött burkon belül helyezkedjen el, és a szükséges karbantartási időközökben jól hozzáférhető legyen.

A pince a hővisszanyeréssel dol­gozó berendezéseknél akkor bizonyult előnyösnek, ha a külső levegő elő­melegítésére talajhőt hasznosító hő­cserélőt választottak. Egy hővisszanyeréssel és ellenáramú hőcserélő­vel ellátott készülék helyigénye kb. 1x1x0,3 m. Ezenfelül négy légcsatornát (mindegyik oldalon kettőt) kell odavezetni a készülékhez. A légcsatornák összevezetése a padlá­son gyakran egyszerűbben megold­ható, mint a pincében. Talajhőcseré­lővel működő berendezéseknél (ennek csak a kisenergiájú ház vagy passzívház követelményszintjének eléré­sekor van értelme) ajánlatos a föld­szinten vagy a pincében való telepítés, hogy a téli hideg levegőt ne kelljen az egész házon átvezetni. A hővisszanyerős szellőztetőberendezést érdemes valamilyen alárendelt (kamra, gépészeti helyiség), de fűtött helyiségben elhelyezni, mert így hőveszteség csökkenthető.

A levegőbeszívás helyiségei és az átáramlási zónák, valamint az átáram­lási zónák és a levegőelszívás helyi­ségei között kellően nagy (és mindig nyitott) átáramlási nyílásokról kell gon­doskodni. A beszívó- és az átáramlási zóna között elegendő az ajtó alsó részén egy 1 cm széles rés, de más kialakítás (pl. levegőzőnyílásokkal ellá­tott ajtókávák vagy speciális átáramló­nyílások) szintén elképzelhető. Ugyan­így az átáramlási és az elszívózóna között is ki kell alakítani a kellően nagy nyílásokat.

A levegő szűrésének az a célja, hogy minimálisra csökkentse a piszok és a rovarok az épületbe, ill. magába a hővisszanyerős szellőztetőberendezésbe jutásának mértékét. A frisslevegő-ágban elhelye­zett szűrők a kívülről az épületbe kerülő levegőt tisztítják meg. Ide jó minőségű, a legfinomabb por szűré­sére alkalmas (F7 vagy még jobb szűrőosztályba tartozó) szűrőt kell beépíteni, illetve ilyen szűrőfokozatú hővisszanyerős szellőztetőberendezést érdemes vásárolni. Ha talajhőcserélőt alkal­mazunk, a levegőt ne a növényzeten (pl. füvön) át szívjuk be, és a beszí­vónyílásra szintén szereljünk fel igen finom- (F8-osztályú) porszűrőt. A szűrő lehetőleg a beszívónyílás közelében legyen. Az elszívás oldalán a ventilátor és a hőcserélő védelmére szintén alkalmazni kell egy finomporszűrőt (itt elegendő a G4-osztály). A ventilátor védelmére az elszívóberendezésekbe is építsünk be szűrőt.

A légcsatorna-hálózatot úgy alakít­suk ki, hogy a ventilátorok áramfo­gyasztását befolyásoló nyomásvesz­teségek kicsik maradjanak. Ennek az a feltétele, hogy a levegősebesség a csatornákban ne legyen több, mint 3-4 m/s. Ez azt jelenti, hogy a csőveze­tékek keresztmetszetét tágasra kell méretezni.

Vállaljuk családi házak, lakások, társasházak, irodák, ipari csarnokok központi hővisszanyerős szellőzéstechnikai rendszereinek és hőszivattyús fűtési-hűtési rendszereinek a gépészeti tervezését. Igény esetén a tervezést követően mi magunk is adunk árajánlatot a tervezett gépészetirendszer-kivitelezésre. Amennyiben felkeltettük az érdeklődését, kérem, forduljon hozzánk bizalommal.

tel.: +36-20-362-8452
e-mail: drkassaimiklos@klima-pest.hu

Dr. Kassai Miklós PhD.
okl. gépészmérnök

Épületgépész tervező
(Kamarai szám: GT 13-14036)
Energetikai Tanúsító
(Kamarai szám: 13-50642)

Felelős műszaki vezető (MV-ÉG)
Műszaki ellenőr (ME-G)
Építménygépészeti szakértő (SZÉS3)
Épületenergetikai szakértő (SZÉS6)